Vissza a darálóba...

...Nem fogom feltalálni a spanyol viaszt , de a lottót egyszer megnyerem, mert ezt megígértem Férjnek ... lógok neki egy motorral... Az írás, mint olyan lassan 32 éve az életem része lett ( nagyon köszi Erzsike néni) a beszéd pedig , ahogy jó anyám mondaná,biztosan az áldásos anyatejjel együtt jött, így most ötvözöm a kettőt.

Hogy mi köze ennek a halrudacskához és a sülkrumplihoz? Pont ezt a fantasztikus párost találtam ki a lassan 21 hós Cunaminak , akinek több becenevet is adtam, attól függően éppen milyen a hangulaTUNK , mert nekünk még az is együtt van... szóval miután a mélyhűtőből kifogott halat és hb-t akkurátus gondossággal felhelyeztem a sütőpapírra, majd a mérnökivel  beállított 220fokos sütőbe toltam, kinéztem az ablakon. Az udvarban épp a mi kutyánk gyakorolt a szomszéd kutyáján, nyugtáztam, hogy kutyabaj nem lehet belőle, hisz a szomszédé már, hogy is mondjam, nem aktív.

A napvitorlát megint lekapta a szél,, bambultam tovább.Belém hasított a felismerés, hogy van itthon egy vázlatfüzet   ( ez a méret nem kellett Ának a suliba) lehet kellene valami önkifejező dolgot művelnem. Egy állásinterjún , jobb helyeken , megkérdezik , hogy mi a jelölt erőssége? Én gondolkodás nélkül vágom rá  " Jó a beszélőkém" ... "És a negatívum?"..."Sokat és őszintén"

Cinci ( lsd.fentebb Cunami, csak most épp nagyon cuki és még egyben a nappali) októberben megkezdi a bölcsis életet.Nem megyek vissza dolgozni, de tervben van... csak még nincs hová. Arra gondoltam addig is ,elkezdem ezt a blogot, hogy ne csak csupa cukormáz legyen az élet, hiszen az nagyon ragacsos , és megosztom itt a munkakeresésem történetét . Apró nehezítő tényezők tarkítják csak a folyamatot lsd.címszavakban : mozaikcsalád, férj karrierje, az én gyerekemtől és a te gyerekeidtől mindent elvesz a MI gyerekünk, futás, kutya... nincs reggel kávé nélkül...